preloadingpreloadingpreloadingpreloadingpreloading
Home > Hitünk

Bibliaóra

 

Istentisztelet

 

Bibliaóra

 

Bibliaóra


News

Free English conversation lessons

faces.jpg

For all age groups.

More Information.


 
 
Powered by CMSimple

Hitünk

 
„De amikor eljön az Emberfia,
vajon talál-e hitet a földön?” 
 
(Lukács evangéliuma 18,8 - RKároli)
 

Ezeket a szavakat Jézus mintegy 2000 évvel ezelőtt mondta a barátainak. Az idők folyamán a hit fogalma számos új jelentéssel bővült. Nem élünk hitetlen időket – éppen ellenkezőleg! Minden ember hisz valamiben, és feltételezéseket von le dolgokkal kapcsolatban, amik a jelen pillanatban nem mindig bizonyíthatók teljes mértékben. Hiszünk mások ígéreteinek, bízunk a gyógyszerek hatóanyagaiban, és nem utolsósorban abban, amit a hozzánk közelálló emberektől tanultunk. Ez sok esetben rendjén is van...

encounter.png„De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad..."
(Pál 2. levele Timóteushoz 3,14-15 - RK)

Ennél a pontnál mindannyian elmesélhetnénk a saját élettörténetünket és aztán mindenki menne a maga útján. Minden úgy marad, ahogy volt. Ez azonban több tekintetbőI is kár lenne. Betekinthetünk ugyanis egy történetbe, amely személyes tapasztalatainkat merően új fénybe állítja. Ha továbbolvassuk a fenti idézetet, megtudhatjuk, hogy nem csak arról szól, mit tanulunk azoktól az emberektöl, akiket ismerünk, hanem a szent írásokból tanulhatunk, "...amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által."

BibleOpen.pngAz évezredek folyamán az emberek újra és újra megélték, milyen hathatósan munkálkodott a Teremtő az életükben. Isten utasítására megörökítették ezeket a történeteket a Bibliában. Ott találjuk meg a választ legsürgetőbb kérdéseinkre is. Isten válasza nem filozófiai tételekből áll, hanem mindenekelőtt Jézus Krisztus, Isten Fia életében és szolgálatában mutatkozik meg. Jézus eljött a világba és feláldozta magát, hogy az embereknek olyan életet ajándékozzon, ami nem ér véget a halállal. Életének és áldozatának célja, hogy új kapcsolatot teremtsen Isten és ember között.

„Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban."
(Pál levele a rómaiakhoz 6,23 - RK)

stack of books.jpgNagyon fontosnak tartjuk, hogy a Bibliát elfogulatlanul olvassuk és az olvasottakat a gyakorlatba átültessük. Mivel Jézus Krisztus él, egyedül őt akarjuk követni és az ő nevét viselni. Egyszerűen keresztények kívánunk lenni, nem több és nem kevesebb. Isten Igéje élesen kritizálja más emberek nevének felvételét, mely gyakorlat folyton szakadásokhoz vezetett a kereszténységben (Pál első levele a korinthusiakhoz 1,10-13). Ezenkívül további tanítások és dogmák fejlődtek ki a Biblia mellett az elmúlt 2000 év során. Ezért létezik manapság oly sok különféle felekezet.

Az évszázadok során azonban mindig akadtak emberek, akik egymástól függetlenül tanulmányozták a Bibliát, és ugyanazt a kérdést tették fel magukban: Miért nem hagyunk fel egyszerűen azokkal a tanokkal, amelyek megosztják sorainkat, és helyettük összpontosítsunk arra a gyülekezeti mintára, ami Jézus sziklaszilárd megvallására alapszik? Mi lenne, ha hitbeli kérdésekben kizárólag a Bibliához igazodnánk? Mi történne, ha ugyanazt az Igét hirdetnénk, amit kezdetben tanítottak?

handshake.jpgEzúton szeretnénk hozzájárulni mindazok egységéhez, akiknek Jézus fontosabb, mint minden tiszteletreméltó, de mégis csak emberi hagyomány. Maga Jézus imádkozott a tanítványai közötti egységért. Ehhez tartozik a keresztény hit lényeges alapkérdéseiben való megegyezés:

„Mivel mindannyian ugyanazt az egyetlen Szent Szellemet kaptuk, 
együttesen ugyanazt az egyetlen Testet alkotjuk.
Hasonlóképpen mindnyájan ugyanazt reméljük és várjuk,
hiszen Isten erre hívott el bennünket.
Csak egyetlen Úr van, aki mindannyiunknak Ura.
Ugyanazt a hitet kaptuk, és ugyanabban a bemerítésben részesültünk.
Csak egy Isten van — mindannyiunk Atyja — aki mindenek felett uralkodik,
mindenen keresztül cselekszik, és mindenben jelen van." (Pál levele az Efezusiakhoz 4,4-6 - EFO)

Nem a múlthoz szeretnénk visszatérni. A jövőbe tekintünk és várjuk a napot, amikor Jézus visszajön. Addig is ki akarunk állni a hit mellett, „amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott" (Júdás levele, 3. vers) és szeretnénk Önt is meghívni, hogy ebben a hitben osztozzon velünk.